#3 - Döntés- mindig egy dőlés és egy lépés

Egy újabb meseszép helyszín Balin, vízesések és zugók birodalma. A dzsungelben Balin rengeteg a vízesés, és akad köztük olyan, ahol lehet lubickolni vagy ugrálni  a vízeséseknél. Ez szuperül hangzik és az is, no de nem ilyen egyszerű, mint amilyen egyszerűnek tűnik, legalábbis nekem nem, aki tériszonnyal küzdök. Több vízesés, egyre növekvő magaságokkal, a legalacsonyabb is 5 méteres, és olyan sebesen zúdul a víz a folyóba, melynek látványa egyszerre lenyűgöző és tekintélyt parancsolóan, mélységes alázatot megébresztő az Anyatermészet felé. Ez nálam sem volt másképp.

A  szokásos ilyenkor megjelenő izgalom lett úrrá rajtam, csodálat és félelem, érezve, hogy ez több lehet, mint egy klassz megélés, itt valami, ami gátol,  belül is megváltozhat.  Ugrani egy nagy lélegzettel a veszélyes mélységbe és erőteljesen sodró áramlásba. Merem én ezt? Éreztem, hogy nagyon szeretném, igen. 

Minden bajom volt ugrás előtt közvetlenül, bevallom reszkettem egész testemben, sírhatnékom volt, lenézve szédültem a tériszony miatt. Halálfélelem lett úrrá rajtam, hallottam a külső és belső hangokat haloványan- nem muszáj ugranod..-. És valóban, nem kell, de azt vallom már jó ideje, hogy a félelem egyfajta útjelző tábla, mutat és rámutat.. Az analógia mindig jelen van a kint és bent között.

 

Az óriásugrás az ismeretlenbe mindig riadalmat kelt, főleg, ha azt egonk kockázatosnak is látja. Ezért van, hogy a komfortzónát választva, nem lépünk, nem ugrunk, inkább vegetálunk tovább a jól ismert szubjektív biztonság érzetünkben. Rám nagy hatással volt réges-rég egy mondat, melyet egy könyvben olvastam: "Az Élet ott kezdődik, ahol a komfortzónád véget ér."- S igen, ezt számtalanszor megtapasztaltam már, ahogy azt is, hogy az idő előrehaladtával a vállalkozó kedv és a jól ismert megszokásosokkal kikövezett komfort zóna elhagyásának vágya csökken. Remek alkalom hát egy ilyen óriásugrás a vízesésbe, hogy az ilyen becsontosodott félelmeket oldjuk. Igaz, ez egy fizikai síkon történő cselekvés, de a minden-mindenre hat elve alapján ez a megtapasztalás is minden síkra hat. A különböző síkok között az átíródás megtörténik. Így életünkben más helyzetekben is megjelenik egyre erőteljesebben az a bátorság, ami gyakran egy nagyobb döntés meghozatalához szükséges, és döntünk, vagy épp ugrunk...

Döntés, ami nemmás, mint egy dőlés és egy lépés ősbizalommal. Megtettem itt is, nemcsak egyszer, hogy a felülíródás erősődjön, és az igazság az, hogy az első hosszabb, néhány perces hezitálás utáni ugrásnál, könnyekben törtem ki a víz alól felbukkanva, olyan erős volt az oldás, majd eufória és hála. Hála a természetnek, hogy meg- és rámutat, hála a körülöttem lévőknek, hogy bíznak bennem, és hála Önmagamnak, hogy merek és haladok.

Aho, Aisha