- Az egyedül-lét nem a kapcsolat hiánya…-
Az egyedüllét nem ott kezdődik,
amikor nincs körülöttünk senki,
hanem amikor megszűnik a menekülés kifelé. A valódi tudatosság gyakran ezen a ponton születik, amikor elfogynak a pótlékok- kapcsolatok, amik tompítanak, szerepek, amik elrejtenek és megszokások, amik altatnak.
Az egyedüllét ilyenkor nem hiány,
hanem tér, és ebben a térben minden felerősödik, a belső kérdések, ellentmondások, és a Hang- amit kényelmetlen néha meghallani.
Mitől is félünk valójában? - Talán attól, hogyha igazán befelé figyelünk, kiderül a lelkünk mást kér, mint amit eddig hittünk, mint amit eddig kapott.
Van bennünk valami, ami ilyenkor megállást kér. Nem drámát, nem döntést, csak őszinte Jelenlétet.
Aki egyre tudatosabbá válik önmagára
szinte elkerülhetetlenül áthalad egy egyedül töltött szakaszon.
Nem büntetésként, hanem az Élet ajándékaként. Kevesebb zaj marad, kevesebb felszín és önáltatás.
Az egyedüllét nem a kapcsolat hiánya,
hanem az a pont, ahol először valódi kapcsolatba kerülünk Önmagunkkal.
(Kép Ausztriából)