- A szexualitás nem zajos és nem is látványos, hanem élő. -
A kígyó számomra nemcsak egy állat vagy egy jelentés, hanem egy tapasztalat. Az ösztönös, testi és szexuális energia belső képe, amelyet sokáig “tanulunk” elfojtani, majd egy ponton mégis visszatér- álmokban, vágyakban, krízisekben. Befelé vezet a testbe, a vágyba, a mélybe- ahol az átalakulás kezdődik.
A kígyó emlékeztet, hogy a szexualitás nem akadály a tudatosodási folyamatban - és amitől félünk magunkban gyakran az, ami életre akar kelni.
A kígyó akkor jelent meg az életemben, amikor már nem lehetett tovább elkerülni a testet, először nem szimbólumként érkezett, hanem élményként. A testben, feszültségben, abban az energiában, amit sokáig próbáltam elhallgattatni. Ahol a szexualitás nem vágy volt, hanem feszültség, egy energia, egy elfelejtett nyelv, amit újra kell tanulni.
Általában nem tanítják meg nekünk, hogyan kell a testtel maradni, amikor az energia megmozdul. A kígyó ezért jött, nem mint jel, hanem mint emlékeztető. Arra, hogy amit elfojtunk,az nem eltűnik, csak mélyebbre húzódik. A szexualitás nem zajos és nem is látványos, hanem élő.
Egy erő (Őserő), mely figyelmet kér, ha elutasítjuk- szétszakít. Ha jelen vagyunk vele, átalakít.
A spiritualitás számomra itt kezdődik, nem a test felett, hanem benne, mert a test nem akadály, hanem egy kapu.
A kígyó nem kér engedélyt és nem magyaráz- csak megjelenik- amikor elég Csend van hozzá, s ekkor veszi kezdetét az átalakulás.
Csendben.
A testben.