- A belső gyermek nem emlék, hanem a fény.-
Van bennünk egy énrész, amely nem tartozik sem az időhöz, sem a történeteinkhez, mely sosem nő fel igazán, és nem is kell. A bennünk élő gyermek, nem csupán egy emlék- ősrezgés- amely magában hordozza a Lélek eredendő tisztaságát, ahol a létezés könnyű, azonban a forrással a kapcsolat erős. Emlékeztet, a bennünk élő játékosságra és szabadságra.
A belső gyermek valójában nem játszik, ő maga a JÁTÉKOSSÁG, és nemcsak örül, ő maga az ÖRÖM frekvenciája.
Amikor halljuk a hívását- visszalépünk az eredetbe- abba a tiszta térbe, ahol ha mélyen befelé figyelsz, a Csend legbelső rétegében érezheted őt, aki ösztönösen tudja, hogy a világ nem félelmetes és nehéz, hanem áramló- nem túlélendő, hanem átélendő.
Emlékeztet arra, hogy az öröm, nem egy olyasvalami, amit ki kell érdemelnünk, hanem egy rezgés, amihez bárhol/ bármikor visszatérhetünk.