- A zene valójában nem kívül történik, belül rendez át.-
Talán azért is szeretünk annyira zenét hallgatni, mert visszavisz bennünket oda, ahol minden elkezdődött.
A rezgéshez, amelyből a világ is született. Amikor a hang találkozik a csenddel, létrejön a harmónia, egy olyan mágikus pillanat, ahol mi magunk is újrahangolódunk. A zene nem
csupán hangok egyvelege, hanem mozgás, áramlás, maga az Élet.
A hang és a csend tánca két őselv találkozása: a forma és a formátlanság szent párbeszéde.
A formátlan hang- a tiszta rezgés- még minden megnyilvánulás előtt, maga a Shakti, a teremtő pulzálás, amely a láthatatlanból lép elő.
A hang ilyenkor egy olyan energia, amely bejárja a testet, a szívet, a teret, és megmozgatja mindazt, ami a hétköznapokban elrejtőzik…
Ahogy a hang ölelkezik a csenddel, úgy öleli át egymást a tiszta tér és a mozgás, mert a zene valójában nem kívül történik, hanem belül rendez át.
Ezért is vágyunk újra és újra zenére, mert a hang emlékeztet arra, hogy élünk, a csend pedig arra, hogy végtelenek vagyunk.