- A test tánca a lélek legősibb emlékezése.-
A tánc több, mint pusztán mozdulatok sora. A gyakorlások izzadsága, a ritmus keresése, az a pillanat, amikor a test végre ráhangolódik a zenére - így az egész olyan lesz, mint egyetlen közös lélegzet. Ahogy újra és újra ismételjük- ma éppen a kar és csipőmozdulatokat- nemcsak koreográfia elemeket tanulunk, hanem saját magunkat is.
A táncban ott pulzál az élet lüktetése, az izmok rezdülésére a lélek reagál.
Ez ismételten, egy korábbi felismerés újabb megerősítéséhez vezet: hogy a test nem akadály, hanem kapu. Kapu ahhoz, hogy mélyebben kapcsolódjunk Önmagunkhoz, hogy megérezzük, mi mindenre vagyunk képesek, ha engedjük áramlani mindazt, ami bennünk van.
A tánc tisztít és megnyitja a teret a jelenlétnek, közben újraírja a test emlékeit, csendet teremt ott, ahol korábban zűrzavar volt.
A tánc számomra egyszerre munka, szertartás és felszabadulás.
Minden gyakorlás közelebb visz ahhoz a pillanathoz, ami valójában már nemcsak a táncról szól, hanem az Életről, s benne az Életemről.